Ahhoz, hogy valóban meghalljuk, hogyan szól a fülhallgatónk, lehetőleg legalább 24 órán keresztül járassuk azt be, „égessük ki” (burn in). Ehhez loopoljuk be a kedvenc zeneszámainkat – azokat amiket nagy százalékban a jövőben is hallgatni fogunk az eszközön – és 50%-os hangerőn járassuk a fülhallgatót. Ha ez az idő letelt, a hangzás teljesen más lesz (sokkal szebb, tisztább), mint a dobozból kivéve. A bejáratás letelte után fogjuk meghallani a valós hangzást, ehhez pedig nem árt veszteségmentesen tömörített fájlokat használni helyi meghajtóról, vagy streaming szolgáltatón keresztül.

A teszt szokás szerint a Money for nothing és a Walk of life nagysikerű Dire Straits művekkel kezdődött, majd 10 másodperc múlva abba is maradt, mert sajnálatos módon a fülhallgatóból kijövő zaj arra hasonlított, mint ha egy vödröt húztam volna fejemre és azon keresztül hallgattam volna a zenét. Sajnos ezen még egy plusz 24 órás bejáratás sem segített, így ennél részletesebb leírást nem tudok írni a minőségről. Kifejezetten rosszul esett hallgatni, pillanatok alatt zsongás támadt a fejemben, így meg nem érdemes zenét hallgatni. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy equalizer segítségével picit javíthatunk hangképen, de az már régen rossz ha erre van szükségünk ahhoz, hogy ez zeneszám normális minőségben szólaljon meg – bár itt erről szó sem volt, a vödörhang sajnos bármilyen beállítás mellett megmaradt

Lejátszás közben nincs zavaró villogás, viszont se filmet nézni, se telefonálni ne akarj vele. Előző esetben hatalmas a csúszás a hang és a kép között, így erre a feladatra alkalmatlan, utóbbinál meg nem fognak hallani a túloldalon, ez sem túl nyerő. A 4 órás üzemidő mellett a töltőboxból még három alkalommal tölthető a Lenovo GT2 fülhallgató, így akár egy munkanapot ki is bírna, de nem biztos, hogy a viselője is. Ebben az árkategóriában sokkal jobb TWS fülhallgatókat is találhatunk, gy azt kell mondanunk, hogy a Lenovo GT2 nem a legideálisabb választás 20$ körül – a teljes összefoglalót lejjebb olvashatjátok.