Ahhoz, hogy valóban meghalljuk, hogyan szól egy eszközünk, lehetőleg legalább 24 órán keresztül járassuk azt be, „égessük ki” (burn in). Ehhez loopoljuk be a kedvenc zeneszámainkat – azokat amiket nagy százalékban a jövőben is hallgatni fogunk az eszközön – és 50%-os hangerőn járassuk a fülhallgatót. Ha ez az idő letelt, a hangzás teljesen más lesz (sokkal szebb, tisztább), mint a dobozból kivéve – jelen fülhallgató esetében kifejezetten ajánlott a procedúra elvégzése, nagyon sokat javul a hangzás a „nyers” hangképhez viszonyítva. A bejáratás letelte után fogjuk meghallani a valós hangzást, ehhez pedig nem árt veszteségmentesen tömörített fájlokat használni helyi meghajtóról, esetleg a Tidal (vagy hasonló streaming szolgáltató) veszteségmentes előfizetését. Mivel napi zenehallgatásra utóbbit használom, így a „Master” minőségű anyagokból válogattam, ami stúdió minőséget takar. Véleményem szerint egy próbát megér a streaming-szolgáltató kipróbálása, a 30 nap ingyenes időszak alatt el tudjátok dönteni, hogy előfizetők lesztek-e, bár nem olcsó a szolgáltatás, de sokszor van akciójuk is. Ahogy már említettem, státusz LED hiányában lejátszás közben nincs zavaró villogás, mint a legtöbb Tronsmart Bluetooth fülhallgatónál, így a zenehallgatás zavartalan. 

Szokásomhoz híven a Brothers in arms volt az első nóta amit elővettem. Élvezhető volt, de sajnos nem szól olyan jól, mint az Apollo Bold,  vagy az Apollo Q10 (persze utóbbi egy fejhallgató). Hiányoltam a csilingelő magas hangokat és a mély tartomány sem volt kiteljesedő – természetesen EQ beállítások használata nélkül. Viszont Mark Knopfler hangja szépen elkülönül a vokáltól, a gitártól és minden hangszer külön szólal meg. Torzítással nem találkoztam sem a magas, sem a mély tartományban még a legmagasabb hangerőn sem. Érdekes módon az Astral Traveling kifejezetten jól szólt a magas hangokat tekintve, hallható volt az összes olyan hangszer, ami egy gyengébb fülhallgatón nem is szólalna meg. A mély tartomány tesztjének zenéje nálam a Paper Trails, ami az átlagnál jobban teljesített, de a sub basszus tartomány nem igazán volt erős, valami hiányzott, ami a Bold esetében kifejezetten ott van és amitől jól szól ez a dal.

A mostani populista slágerek úgy szólnak ahogy kell, az egyetlen baj, hogy az üzemidő eléggé rövid, így maximum öt órán keresztül élvezhetjük a kedvenc zenénket, majd jön a „battery low” gyűlölt hang és a fülhallgató mehet vissza a töltőboxba pár órára.