Lejátszás közben nincs zavaró villogás, mint a Spunky Beat-nél (bár erről megoszlanak a vélemények, engem személy szerint egyáltalán nem zavar) és egy mozifilm megnézése közben sem csúszik el a kép a hangtól. A telefonhívások minősége kitűnő, minkét oldalon elég hangos, a beszéd érthető és késés sem tapasztalható a hangban, ez igaz a videóhívásokra is. Némi környezeti zaj bejöHET, de nem igazán jellemző (legalább meghallod ha valaki rád dudál, mert a zene bűvöletében elfelejtettél körülnézni az úttestre lépés előtt), a zajszűrés is tökéletesen működik.

Persze egy Bluetooth fülhallgatót leginkább zenét hallgatni vásárolunk, így nézzük meg, hogy itt hogyan teljesít a Tronsmart Onyx Ace. Ahhoz, hogy valóban meghalljuk, hogyan szól egy eszközünk, lehetőleg legalább 24 órán keresztül járassuk azt be, “égessük ki” (burn in). Ehhez loopoljuk be a kedvenc zeneszámainkat – azokat amiket nagy százalékban a jövőben is hallgatni fogunk az eszközön – és 50%-os hangerőn járassuk a fülhallgatót. Ha ez az idő letelt, a hangzás teljesen más lesz (sokkal szebb, tisztább), mint a dobozból kivéve. A bejáratás letelte után fogjuk meghallani a valós hangzást, ehhez pedig nem árt veszteségmentesen tömörített fájlokat használni helyi meghajtóról, vagy esetleg a Tidal veszteségmentes előfizetésével. Mivel napi zenehallgatásra utóbbit használom, így a “Master” minőségű anyagokból válogattam, ami stúdió minőséget takar. Egy próbát megér a streaming-szolgáltató kipróbálása, a 30 nap ingyenes időszak alatt el tudjátok dönteni, hogy előfizetők lesztek-e, bár nem olcsó a szolgáltatás, de sokszor van akciójuk, a legutolsó talán még most is működik.

Édesapám a Brothers in arms képlemezt – esetleg LP-t – használta referenciának – akinek mond valamit a HS 500 neve, most elárulom, hogy ő fejlesztette, így valószínű tudta mit miért csinál, így én is ezt vettem elő elsőként (nem, sajnos nincs a tulajdonomban sem ilyen hangfal, sem ilyen lézerlemez). Azzal tisztában voltam, hogy a semi-in-ear kialakítás miatt sokkal nehezebb – ha nem lehetetlen – tökéletes hangzást megvalósítani, mint egy fülgumis fülhallgatónál, így csodát nem vártam, de jó minőséget igen. Ami igazából nem is maradt el, bár a hangzás picit tompának mondható (bejáratással sokat javul), a női, férfi énekhangok jól elkülönülnek, a vokál viszont valahol a távolban figyel. A mélyek nem igazán dübörögnek, de a helyükön vannak, a magas hangok viszont (cintányér felhangjai, hegedű frekvenciái) szinte teljesen hiányoznak, talán a gitár ami még észlelhető, fölötte nagyon kell hallgatózni, de az összkép harmónikus. A teszt a Money for nothing, a Walk of life voltak, ahol az Onyx Neo (teszt hamarosan) sokkal több magasat és mélyet hozott és a Spunky Beat-tel még nem is próbáltam, pedig nálam az az etalon Tronsmartéktól. De összességében nem lett rossz hangja az Onyx Ace-nek, hiszen az énekhangok, a középtónusok inkább a mély tartomány felé húznak, így az összhatás nem rossz, még így is sokkal jobb, mint pár hasonló árban lévő konkurens hangja és itt az in-ear fülhallgatókra gondolok. A most divatos dance zenékben ász lett az Ace, ezek igazán jól állnak neki.

Eddig is már jó pár Tronsmart TWS fülhallgatót teszteltünk és fogunk is a jövőben, ebből a posztból elindulva el tudjátok olvasni az eddigieket, így talán még könnyebben eldönthetitek, hogy melyik a számotokra legmegfelelőbb kialakítás/hangzás, a teljes összefoglalót lejjebb olvashatjátok. Amennyiben elakadnátok, a teszthez kapcsolódó fórumban tudtok kérdezni tőlünk a működéssel kapcsolatban.