Ahhoz, hogy valóban meghalljuk, hogyan szól egy eszközünk, lehetőleg legalább 24 órán keresztül járassuk azt be, „égessük ki” (burn in). Ehhez loopoljuk be a kedvenc zeneszámainkat – azokat amiket nagy százalékban a jövőben is hallgatni fogunk az eszközön – és 50%-os hangerőn járassuk a fülhallgatót. Ha ez az idő letelt, a hangzás teljesen más lesz (sokkal szebb, tisztább), mint a dobozból kivéve – jelen fülhallgató esetében kifejezetten ajánlott a procedúra elvégzése, nagyon sokat javul a hangzás a „nyers” hangképhez viszonyítva. A bejáratás letelte után fogjuk meghallani a valós hangzást, ehhez pedig nem árt veszteségmentesen tömörített fájlokat használni helyi meghajtóról, esetleg a Tidal (vagy hasonló streaming szolgáltató) veszteségmentes előfizetését. Mivel napi zenehallgatásra utóbbit használom, így a „Master” minőségű anyagokból válogattam, ami stúdió minőséget takar.

A Dire Straits Brothers in arms, 1996-ban újrakevert lemeze volt az első amit elővettem, erről az albumról számomra Walk of life és a Money for nothing a két referencia nóta egy TWS eszköz tesztelése esetén. Elmondható, hogy a mély/közép/magas hangtartomány egyensúlya megfelelő, a hangzás telt, Mark Knopfler hangja szépen elkülönül a vokáltól, a gitártól és minden hangszer külön szólal meg, ahogy a cinek is külön életet élnek. Nehezebb terepen sem kell szégyenkeznie a Tronsmart Onyx Apex vezeték nélküli fülhallgatónak, a Cornelius – Drop vagy Yosi Horikawa – Bubbles című szerzeményeiben hallható ping-pong labdák, üveggolyók és pocsolyák is szinte láthatók a szemünk előtt, egy percig nincs kétségünk afelől, hogy mit hallunk. A Darkside – Paper Trails című dala a sub basszus tartomány tesztjére kitűnő választás; szintén nem lehet panaszunk arra mit hallunk – persze ne felejtsük a fülhallgató árát és pozícióját a termékpalettán. A mostani populáris slágerek, de még a Keeper of the seven keys is úgy szólnak ahogy kell, az egyetlen baj, hogy az üzemidő eléggé rövid, így maximum öt órán keresztül élvezhetjük a kedvenc zenénket, majd jön a „battery low” és a fülhallgató mehet vissza a töltőboxba pár órára. A teljesen feltöltött töltődoboz segítségével négy alkalommal tölthető föl a Tronsmart Onyx Apex. A még élvezhető hangerőn torzítással nem találkoztam sem a mély, sem a magas tartományban, a Bluetooth hatótávolságát pedig kifejezetten nagynak éreztem (10+ méter lakáson belül).

Mostani alkalommal a Tronsmart Onyx Apex vezeték nélküli fülhallgatót ismerhettétek meg, a teljes összefoglalót lejjebb olvashatjátok. Amennyiben kérdésetek lenne vásárlás előtt, esetleg a működéssel kapcsolatban, ezeket a teszthez kapcsolódó fórumban tudjátok feltenni.